Hogyan változtathatjuk meg a Mesterséges Intelligencia (AI) jövőjét: Frank Pasquale új robotikai törvényei
2021 tavaszán az EU benyújtotta az első javaslatot a mesterséges intelligencia jogi szabályozására. Vajon időben, vagy már késésben vagyunk? Tudjuk-e egyáltalán, hogy miként akarjuk korlátozni az AI-t? Frank Pasquale „A robotika új törvényei” című könyvében négy kulcsszabályt javasol, amelyek megvédhetik az emberi értelmet az AI korában.
Frank Pasquale „A robotika új törvényei: Az emberi szakértelem védelme az AI korában” című könyve több, mint egy másik tétel az olvasási listán. Házi feladatot jelent a tudomány minden területén tevékenykedő szakemberek számára, akik szükségesnek érzik a technológiai céljaink újragondolását, annak eldöntését, hogy miként akarunk fejlődni, és hogyan kell korlátokat szabnunk annak érdekében, hogy fajként védjük magunkat. A jelen és a jövő közötti idő gyorsan zsugorodik, mivel a technológiai fejlődés kikerülhet az irányításunk alól, és belevihet minket az „ember utáni korba, amelyben a gépek olyanná válnak, amelyet mi már nem értünk.
Szép új világ
Máris érezzük az AI hatását a mindennapi életünkben. A közösségi médiában található „algoritmikus barátságokkal”, az interneten keresztül történő személyre szabott keresések „szűrőbuborékjaival” és a bankok, mobilhálózat-szolgáltatók, turisztikai ügynökségek automatizált ügyfélszolgálati szereplőinek hideg reakciójával. Az algoritmusok egyre inkább felváltják az emberi munkaerőt. Ez azzal a fenyeget, hogy minden egyéni készségünket, tehetségünket és tudásunkat elavulttá teszik, hacsak nem fejlesztjük magunkat, hogy képesek legyünk versenyezni az AI-vel. Amikor már nem tudjuk megkülönböztetni a valódi embereket az ún. „társalgási (ro)botoktól”, mi lesz, ha abbahagyjuk a gépek és az emberi test közötti különbség észlelését? A legfontosabb kérdés, amelyet Frank Pasquale könyvében feltesz, az, hogy az AI-nek meddig szabad eljutnia az ember életének a ki- és/vagy átalakításában?
Frank Pasquale négy új robotikai törvénye
Hogyan szabályozhatunk valami olyan összetett dolgot, mint a mesterséges intelligencia? Talán, ha néhány alapvető szabályból indulunk ki, például Pasquale négy új robotikai törvényéből. Isaac Asimov 1942-ben megjelent „Runaround” című tudományos fantasztikus novellájában felvázolt három robotikai törvény ihlette Pasquale meghatározta a négy alapvető szabályt, amelyek megvédhetik az embereket az AI-től:
A robotizált rendszereknek és az AI-nek csak ki kell egészíteniük a embereket, illetve az emberi tudást és nem pedig őket.
A robotizált rendszerek és az AI nem tettethetik magukat embernek és nem téveszthetik meg az emberiséget.
A robotizált rendszerek és az AI nem fokozhatják a nulla összegű fegyverkezési versenyeket.
A robotizált rendszereknek és az AI-nek mindig fel kell tüntetniük alkotóik, vezérlőik és tulajdonosuk személyazonosságát.
Az algoritmikus elszámoltathatóság jelenik meg a legfontosabb kérdésként, mivel a mesterséges intelligencia potenciálisan megkülönböztethet embereket, megsértheti az emberi jogokat, és elhomályosíthatja az emberi és a nem emberi közötti határvonalat. Pasquale ezért korlátokat javasol a technológiai alkalmazások számára, amelyeket a robotika négy fő törvénye vázol fel, és amelyeket tiltások, licencek és moratóriumok bevezetésével lehetne előírni.
A házi feladat
Frank Pasquale meghatározta a mesterséges intelligenciára vonatkozó erkölcsi alapelveket. Nehéz házi feladatokat hagyott számunkra, amelyek nem csak a jogszabályok finomhangolása, hanem az AI és általában a technológia határainak korlátait is jelentik. El kell döntenünk, mi etikus, mi praktikus és mi elfogadhatatlan. Kell-e olyan szabály, hogy legalább egy ember legyen egy egyébként automatizált szállodában? Kell-e felsorolni azokat a munkákat, amelyeket csak az emberek végezhetnek? És milyen etikai alapot használnak e határok megteremtéséhez és megőrzéséhez?
Frank Pasquale könyvét itt találja.