Kulcsár László legújabb írása a Statisztikai Szemle 2020/11-es számában olvasható.
A tanulmány célja, hogy elméleti és módszertani (nem technikai) felvetésekkel kérdéseket fogalmazzon meg a témával kapcsolatban, valamint egyben vitára késztesse a jóllét (életminőség) kutatóit. A szerző az életminőség és a jóllét fogalmának vizsgálatával kezdi a vonatkozó szakirodalom kritikai áttekintését. Az életminőség és a jóllét fogalmát szinonimaként kezeli. A szakirodalmat egyaránt jellemzi a fogalmi zűrzavar és ennek megfelelően az életminőség, a jóllét empirikus kutatása során megfigyelhető a félreértelmezések sokasága. A nemzetközi szakirodalomban és a nemzetközi szervezetek (OECD [Organisation for Economic Co-operation and Development – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet], EU [Európai Unió], ENSZ [Egyesült Nemzetek Szervezete] stb.) gyakorlatában több „megoldás” született, de mindegyik beleütközött abba a kérdésbe, hogy mi a különbség a „szubjektív” és az „objektív”, valamint a „társadalmi” és az „egyéni” jóllét között. Abban már régóta egyetértés van, hogy a gazdasági mutatószámok nem jelzik jól az emberek jóllétét, abban azonban nincs, hogy vajon a „GDP-n túl”1 milyen dimenziók és azok alapján milyen mutatószámok lennének megfelelők. Ez a probléma arra utal, hogy jelenleg nincs egy olyan paradigma, amely alapján a konceptuális és a módszertani nehézségek kiküszöbölhetők lennénk, legalábbis részben. A cikk egy új paradigma felvázolására tesz kísérletet.
Tárgyszavak: életminőség – jóllét, módszertan, paradigma
A cikk teljes szöveggel elérhető ITT.
