Az egykori Szvetics-, későbbi Sigray-ház középkori eredetű, a 17. században reneszánsz, később barokk elemekkel díszítették. Itt élt egykor a” republikánus gróf”, a Reformátorok Társaságának igazgatója, Sigray Jakab. Részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben, ezért halálra ítélték és a Vérmezőn kivégezték. A mindig is udvarhű Sigray család megpróbálta eltüntetni személyét a történeti emlékezetből, leszármazottjai külön kérésére még közel száz évvel a halála után is törölték a nevét.
Az évszázadok során a Chernel utcai Szvetics–Sigray-palota (ma Chernel utca 14.) változatos tevékenységek színhelye, ezek között figyelemre méltó az író, Tatay Sándor ötlete, aki huszonhárom éves korában grafológusirodát működtetett a házban. Amint Lődörgések kora (1977) címmel közreadott önéletrajzi regényében állítja, megélhetési gondokkal küzdött, ezért szánta el magát a különös lépésre. A sikeres vállalkozás Abu Gaddha „világhírű keleti mester” neve alatt futott, Tatay úgy hirdette magát, mint a mester tanítványa, aki Európában egyedül alkalmazza a híres, ahogyan ő nevezte, konszpekto-pszichoanalitikus módszert.
Szintén a palotához köthető egy különös brit nő a diplomata Miske-Gerstenberger Jenő feleségének sorsa. Gerstenberger (1886-1946) a Chernel utca 14. egyik tulajdonosa volt, diplomáciai pályafutása során Bécsben, Varsóban, Triesztben, Münchenben és végül Isztambulban működött, az utóbbi három helyszínen főkonzuli minőségben. Azonban angol származású felesége, Mary Allison-Walters (fedőneve Fruit) tevékenysége miatt hatalmas botrányba keveredett. Mary Allison-Walters ugyanis férje isztambuli konzuli pozícióját kihasználva az 1940 júliusában létrehozott SOE (Special Operations Executive – Különleges Műveletek Parancsnoksága) futáraként is működött. A szolgálat többször is igénybe vette „Fruit” munkáját, ám a nő 1942 tavaszán lebukott. Először halálra, majd életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték, de másfél évvel később fogolycserével szabadult.
Az épületet az évszázadok során többször átépítették. 1964-ben a homlokzata újult meg, mostani arculatát 1987-ben nyerte el.
1995-től az Európa Ház Egyesület működött az épületben, amely oktatás, nyári egyetemek, tudományos és kulturális programok szervezése mellett az európai kultúra és tudomány értékeinek közvetítésére, az európai integrációs folyamatok elősegítésére vállalkozott. 2015 óta a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete székhelye, ahol angol nyelvű oktatás és tudományos kutatómunka folyik.