Hangzó város – zenetörténeti alapkutatás a társtudományok bevonásával
A Hangzó város koncepció kultúrtörténeti megalapozása végett, s ösztöndíjas kutatók bevonásával szintén elindult Kőszeg város polgári és egyházi zeneéletének feltáró kutatása. Kőszeg város átfogó zenetörtének megírása még várat magára. Az elmúlt évtizedekben történtek ugyan jelentékeny kutatások, kezdve a Városi Levéltárban őrzött középkori töredékek feltárásától (Radó Polikárp, Szigeti Kilián, Bariska István) át a város egész zenetörténetét bemutatását felvállaló tanulmányokon (Szigeti Kilián, Schrott Géza) egészen a részletesebb témák, mint a kőszegi fúvósok (Söptei Imre), orgonaépítők (Szigeti Kilián), vagy a katolikus kórus történetétét (Szerdahelyi Endre) feldolgozó könyvekig. A részletes, elemző, valamint a teljes dokumentumállományt feldolgozó kutatói munka azonban még előttünk áll. Arról nem is szólva, hogy mindezeket a társtudományok (helytörténet, szociológia, big data) bevonásával egy új, tudományközi platformra kívánjuk helyezni.
Az eddig megismert dokumentumok elképesztően gazdag zenei életet tárnak elénk már most, ami hasonlóan gazdag és szerteágazó, az alapfokú zeneoktatástól a publikációkon és koncerteken át a városi kulturális turizmusig ívelő, többéves programsorozatot vetít elénk. A feltáró munka Uwe Scheer ösztöndíjas és Mizsei Zoltán vezető kutató együttműködésében indult el. Az év során összegyűjtésre kerültek a kőszegi Városi Könyvtár történelmi folyóirattárának anyagában fellelhető zenei vonatkozású híradások. Elindult továbbá egy hasonlóan teljeskörű feltáró munka a Városi Múzeum dokumentumtárában, a Levéltár középkori kottás töredékeinél, valamint a Jézus Szíve plébániatemplom eddig teljesen feldolgozatlan és egyedülállóan gazdag, több mint ezer kottás kézirattal és nyomtatvánnyal rendelkező kottatárában is. Ezek eredményei legelőszőr kőszegi vonatkozású zeneművek kottáinak modern átírásában, valamint azok múzeumi és élő-hangzó bemutatásában (pl. a Városi Múzeum „Kőszeg és a zene” c. kiállításán) öltöttek testet.
A történeti háttér példáját – szintén ösztöndíjasok bevonásával – ugyanakkor elkezdtük összekapcsolni a mai zenei világ jövőbe mutató kreatív és innovatív, közösségfejlesztő és önnálló élményt adó zenélési, vagy akár tágabban értelmezett hangművészeti irányokkal. Ennek érdekében rendszeres iskolai foglalkozások indultak, de ide vonatkoznak a városi terekre reflektáló új hangművészeti kutatások, fejlesztések és zeneművek is.
2018-ban jelenik meg a feltárt zeneművek első válogatását tartalmazó CD „Kőszeg zenei aranykora 1.” címmel.
A 17. században bevett gyakorlat volt, hogy a városi jegyzőkönyvek anyagát korábbi könyvekből származó, időtálló pergamenlapokba kötötték be. Ez az egyfelől sajnálatos (értékét veszti a régi kódex, hisz kötészeti nyersanyaggá minősül át), másfelől örvendetes (így legalább néhány fólió megmenekül a megsemmisüléstől) eljárás ad lehetőséget arra, hogy bepillantást nyerjünk egy hajdan gazdag könyvanyaggal bíró egyházi, liturgikus gyakorlatba. Így volt ez Kőszegen is: a protestantizmus térnyerésével értéküket vesztették a korábbi katolikus könyvek és kották, sőt talán egy tudatos „elveszejtési szándék” is motiválhatta a megsemmisüléshez vezető folyamatokat. Mindazonáltal ránkmaradt mintegy tucatnyi töredék, amely ugyan már több generáció zenetudósainak felkeltette az érdeklődését, mégis a mai napig nincs pontosan leltározva, restaurálva, tudományosan feldolgozva az állomány. A kutatás a 20. század közepén kezdődött.
Az 1677-től létező templomi énekkar a kezdeti években jezsuita vezetéssel működött. A Szent Jakab és a Szent Imre templomban is láttak el szolgálatot. 1773-ban a jezsuita rend feloszlatása után a kollégium vezetését 1777-ben a piaristák vették át, s tovább folytatták az énekes fiúk képzését is. A piaristáktól 1815-ben a bencések vettékát a feladatokat. A század második felében az énekkar kiszorult a Szent Jakab templomból, s a Szent Imre templomban folytatta működését. Az akkori karnagy, Ifjabb Nykodem János halála után 1881-től nem neveztek ki több regens chorit, a munkakört összekapcsolták az orgonista teendőivel. Dohnál Péter 1883-ban került az orgonista helyére és 1927-ig 44 éven keresztül végezte a munkát. A fiú énekesek helyére közben női énekesek kerültek. A tagok nevei a Szent Jakab templom kórusának mellvédjén bevésve ma is megtalálhatók. A négy fizetett alapítványi énekes mellett fokozatosan megjelentek az önkéntes énekesek is. Dohnál Péter az Osztrák-Magyar Monarchia csehországi részén született, s 31 éves korában jött Kőszegre. A katolikus templom karnagya volt 44 éven át. Liturgikus kompozícióinak száma több százra becsülhető. 1894. szeptemberében szentelték fel az új Jézus Szíve plébániatemplomot, a kórus ide költözött át. A kottaállomány állapotának előzetes felmérése alapján megállapítható, hogy a jelenlegi corpus legrégebbi darabjai Nykodém karnagyságának idejéből származnak. Feltehetően maga Dohnál vitte át elődjének kottatárát, s azt nagymértékben már az új templom javára gyarapította. A kottatár feltárása még csak most kezdődött, s egyrészt sajnálatos, hogy korábbi kottákat eddig nem találtunk ugyanakkor látszik, hogy Dohnál munkássága nyomán a kőszegi egyházi zene magyarországi viszonylatban tekintve kiemelkedően gazdag és sokrétűvé vált. Sajnos a 19. század második felére tehető magyar egyházzenei irodalom szisztematikus zenetörténeti feltárása még sok hiányosságot mutat, ezért csak becslés alapján állapíthatjuk meg, hogy a kőszegi repertoár kiemelkedő, legalábbis ami a használt és megőrzőtt kották mennyiségét illeti. Ez mindenképpen egy rendszeres és magas szintű liturgikus énekszolgálatot feltételez. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük a szentmisék énekanyaga mellett általában nem szereplő mellékistentisztelet, a vesperásra komponált zenék nagy számát. A kották példányszámai alapján a kórus alapvetően 10-12 tagot számlált. Dohnál zeneszerzői munkássága mindazonáltal nem maradt a templom falai között. Indulók, elégiák, dalok komponálásával járult hozzá a kőszegi polgári zeneélet gyarapításához. Dohnált Szabó János követte a karnagyi tisztségben 1927-1951-ig. Ő – bár Dohnál életművéhez képest kisebb mértékben – szintén liturgikus kórusműveket komponált, s szorgalmazta más új művek betanulását is. 1934-ben mintegy 40 tagot számlált az énekkar. A karnagyok sora a mai napig folyamatos hagyományt mutat. Jóllehet a munka fokozatosan csak az orgonálásra és a kórusvezetésre szorult vissza. A komponálás sajnos ma már egyáltalán nem része a kántori munkának. Kutatásunk igyekszik bemutatni azt a jó száz évvel ezelőtt virágzó zenekultúrát, ahol a templomi zenélés egyaránt jelentett alkotómunkát a karnagyok számára, s egyaránt biztosított rendszeres zenélési lehetőséget a polgárság számára.
A kutatás elsősorban a kőszegi vonószenekari örökség dokumentumaira összpontosít, melynek során azonban a város teljes zenei életére vonatkozóan is számos tudással gazdagodunk. 2016-ban elkészült első tanulmánya gazdag forrásanyagot tár elénk az érintett terület 19-20. századi történetéről. A kutatás alapvetően két irányból indult el. Egyrészt a városi folyóiratok híranyagának, másrészt a városi múzeum dokumentumtárának módszeres feltárásával történik. A kutatás során számos eddig nem ismert kotta és dokumentum került elő, amelyek mind a magyar zenetörténet számára, mind Kőszeg város történetére nézve friss tanulságokkal szolgálnak. Kirajzolódott az a névsor, amelyben a zenészek, zenekarvezetők, zenetanárok sorakoznak. Összegyűltek a korabeli társasági zenélési alkalmak, koncertek, zenés bálok műsorai. A hangászegylet és a később megalakult városi zeneiskola dokumentumaiból a zeneoktatás fejlődéséről is pontosabb képet kapunk. Vonósnégyesek, szimfónikus zenekarok, kórusok, fúvószenekar, szalonzenekarok, cigányzenekarok zenélnek együtt. A romantikus zene (Grieg, Meyerber, Donizetti, Verdi, Meyerber, Gounod) mellett a bécsi klasszika nagy szerzőinek (Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert,) művei (Évszakok, Varázsfuvola-nyitány, Prometheus-nyitány, Rosamunde balettzene) voltak repertoáron. Szerepet kaptak a magyar és azon belül kőszegi szerzők is, úgymint Erkel, Liszt, Egressy, Dohnál, Szabó, Kárpáti, Mathia. Mindamellett később kortárs darabok is bemutatásra (Cezar Franc, Dohnányi, Bartók, Kodály) kerülnek. Feltűnő, hogy a barokk korból (Rameua, Bach, Handel, Tartini) is szívesen játszottak műveket. A könnyebb zenekari számok (Kacsóh, Bihari, Juhann Strauss) gyakran egy műsorban hangzanak fel a fajsúlyosabb darabokkal. A kutatás jövője a dokumentumok digitalizálásában, egy összefoglaló monográfia megírásában, s a megismert kőszegi darabok módszeres megismertetésében, publikálásában, koncertre tűzésében rajzolódik ki.