Új kezdeményezésként az ország több régiójából érkeztek kutatók a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének szervezésében A zsidóság szerepe és részvétele a polgárosodásban Magyarországon címmel megrendezett konferenciára. Az egész napos rendezvény első blokkjában Heves és Békés megye, valamint Szeged, Tapolca, Szombathely és Kőszeg zsidóságának és polgárosodásának összefonódó története volt a téma. A második blokkban az intézet fiatal ösztöndíjasainak egyedi kutatási eredményeivel ismerkedhettek meg a jelenlevők. A szervezők – Szántóné dr. Balázs Edit koordinálásával és Szita Szabolcs professzor szakmai védnökségével – folytatást ígérnek, az intézet pedig a tanulmányokat kötetbe rendezi.
A Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének (FTI) kutatója, Pók Attila kiemelte: az eredetileg Európából Amerikába menekült kiváló tudósok számára létrehozott, majd Európában, így Magyarországon is meghonosodott intézet célja az egyes tudományterületek, valamint a globális-lokális szféra között hidakat találni. Helyi szinten is részévé kívánnak válni a fejlődésnek, így vizsgálják, hogyan lehetnek a kisvárosok a mai világ élhető helyszínei, milyen a környék társadalmi struktúrája, van-e valami titka, kreativitásának mélyebb gyökere – s e kérdéseknek egyik aspektusa a helyi zsidóság történetének feltárása. Így vette kezdetét háromnegyed évvel ezelőtt a témával foglalkozó kutatói műhely működése.
Az oberlandi zsidók
Dr. Zima András, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Történelemtudományi Tanszékének vezetője átfogó betekintést adott a zsidóság magyarországi betelepülésének és társadalmi integrációjának történetébe. Kiemelte a kor gazdasági struktúraváltásának szükségességét – amelyben a nemesség által behívott zsidó kereskedő- és iparosréteg tudott segíteni. A polgári átalakulás előmozdításában szintén a három akkori középréteg – a magyar nemesek, a zsidók és a svábok – közreműködésére lehetett számítani. 
Nem „csoporttulajdonságok”, hanem egyszerű objektív tények álltak a zsidóság sikerei mögött – fejtette ki –, hiszen az osztrák-morva területekről érkezett „oberlandi” zsidók a svábokhoz hasonlóan családi-társadalmi kapcsolataikat megőrizve folytatták itt tevékenységüket (főként mezőgazdasági exportkereskedelmet), fejlesztették ehhez az infrastruktúrát, és kapcsolataiknak köszönhetően olyan tőke-hozzáféréssel is rendelkeztek, amely rendkívüli gazdasági virágzást tett lehetővé. Ezeken a csatornákon keresztül a nyugaton születő innovációk is könnyen eljutottak Magyarországra.
A neoabszolutizmus korában (1849–67) „a dinasztia mögött álló körök már polgári elkötelezettségűek, s ez […] megmutatkozott a dinasztia politizálásában is”, mondta. Bevezették az alsó-ausztriai polgári törvénykönyvet, a polgári tulajdonviszonyokat, végigvitték a jobbágyfelszabadítást, vállalkozóbarát környezetet hoztak létre, s lehetővé tették, hogy az osztrák–német nagytőke beáramoljon Magyarországra. Zima András szerint maga a kiegyezés is úgy zajlott le, hogy a dinasztia külön tárgyalt mindkét ország elitjével, nagypolgárságának képviselőivel, s az így létrejövő új, egységes gazdasági térség megint csak óriási lehetőségeket teremtett a vállalkozói réteg számára. 
Osztrák és magyar területen ugyanakkor eltérően zajlott le az integráció, hangsúlyozta. Ausztriában – Magyarországgal ellentétben – nem volt uralkodó a nacionalizmus, így az egyének és közösségek úgy tudtak beilleszkedni, hogy nem kellett „németté” válniuk. Az antiszemitizmusról szólva megemlítette annak kezdetben gazdasági, majd „törzsi” alapú magyarázatát, amely a második világháború után szinte változatlan formában immár a svábok ellen irányult.
Kalcsics Ildikó tudósítását a Szombat.org honlapján olvashatják tovább ITT!