Kerekes Sándor és Mátay Mónika, FTI-iASK állandó kutatók közös írása jelent meg a Szabad Piac c. folyóirat 2022/1-es számában.
Absztrakt
Az ergodicitás megjelenését a közgazdaságtanban a kiváló amerikai tudósnak, Paul Antony Samuelsonnak köszönhetjük, aki a közgazdaságtant a matematikához hasonló tudománnyá szerette volna tenni. Az ergodicitás azóta is sok probléma forrása, mert gyakran ergodikusnak tekintenek olyan társadalmi jelenségeket is, amelyek valójában nem ergodikusak. Ha százszor feldobunk egy pénzérmét valószínű, hogy ötvenszer fejet és ötvenszer írást kapunk eredményül. Ugyanez jön ki akkor is, ha száz ember egyszerre dobja fel a pénzérmét. Tehát a kétféle kísérlet átlaga ugyanaz lesz. Az ilyen jelenségeket ergodikusnak nevezzük. Azok a problémák, amelyeknél a kétféle átlag nem egyezik meg, nem ergodikusak. A fenntartható fejlődési célok nagy része ilyen „nem ergodikus” problémának tekinthető. A tanulmány a „nem ergodikus” társadalmi jelenségekkel – többek közt a járványokkal – foglalkozik, történeti szempontokat is figyelembe véve. Vajon a múlt emberének több nem ergodikus kihívással kellett szembenéznie? Egyáltalán hogyan foghatunk hozzá a kérdés megválaszolásához? Két járvány, a pestis és a COVID összehasonlításakor érdekes problémaként jelentkezett a kríziskommunikáció kérdése. A cikk bemutatja, hogy a vad problémák esetében, mint amilyen a COVID járvány, nincs optimálisnak tekinthető kezelési stratégia, és nincs optimálisnak mondható kríziskommunikáció sem. A vad problémák kezelésére nem lehet szakembereket képezni, nem várhatunk arra, hogy az információk összegyűjtése majd tudományosan megalapozza döntéseinket. A legnagyobb hiba, ha a döntéshozó halogatja a cselekvést abban a reményben, hogy később, több információ birtokában bölcsebben jár el. Valamerre el kell indulni, és ha szükséges, be kell ismerni a tévedést és változtatni kell. Mindez nagyon nehéz egy olyan világban, ahol az emberek bizalma megingott az intézményrendszerekben.
A teljes szövegű cikk elérhető ITT.