Az FTI-iASK online megtartott 25., jubileumi Nemzetközi Nyári Egyeteme várakozáson túl sikeresnek bizonyult. Kezdetben kockázatosnak tűnt a dolog, sokan szkeptikusak voltak.
Fél évszázaddal ezelőtt Marshall McLuhan, a filozófus és kommunikációelméleti tudós, aki sokak szemében messiás, másokéban komolytalan volt, azt írta, „Amikor egy teljesen új helyzettel szembesülünk, hajlamosak vagyunk ragaszkodni a legközelebbi múlt tárgyaihoz, ízeihez. Visszafelé menetelünk a jövőbe.’
A COVID-19 korlátozásainak hónapjaiban gyakran hallottuk és mondtuk, hogy mostantól kezdve a világ soha többé nem lesz ugyanolyan. És hozzátettük: „De miként lesz más?” A válasz pedig ez volt: „Fogalmunk sincs.”
Az FTI-iASK Nemzetközi Nyári Egyeteme már 25 éve elsősorban Közép- és Kelet-Közép-Európa legidőszerűbb politikai-szociológiai-kulturális témáinak megvitatására szolgáló esemény. Ne felejtsük: ezek voltak (és bizonyos fokig még ma is a kommunizmusból a demokráciába, a szocialista hiánygazdaságból a kapitalista társadalomba való átmenet évei. Mindig voltak felvillanyozó, gondolkodásra késztető kérdések, némelyik izgalmasan ígéretes, némelyik izgalmasan aggasztó. A Nyári Egyetem soha nem fogyott ki azokból kérdésekből, témákból, jelenségekből, amelyeket érdemes volt leírni, megvitatni és keresni a válaszokat.
Amikor jött a koronavírus, és késő tavasszal az FTI-iASK-nak szembesülnie kellett a dilemmával, hogy megszervezze-e vagy elhalassza az idei Nyári Egyetemet. A döntést nehezítette, hogy egy ritka évfordulós rendezvényről volt szó. Már-már a halasztás mellett döntöttek a szervezők, amikor az intézet fiatal ösztöndíjasai, elsősorban Közép-Délkelet-Európából érkezett kutatók, azzal álltak elő, hogy a kurzust a világhálón szervezzék meg. 
Így esett, hogy a McLuhan-idézet fénye megtört: az FTI-iASK oktatói, munkatársai, az adminisztratív és műszaki személyzet „egy teljesen új helyzettel szembesülve” nem ragaszkodott” a közelmúlt ízéhez.” Ehelyett munkához látott.
És az eredmény? Az Egyetem öt napjának tíz reggeli és délutáni ülésén több mint 40 előadó és panel-résztvevő olyan egymástól távol eső helyekről, mint Tallin, Toronto, Moszkva, New York és Bécs szólt nem csak az Európából, de a Bermudából, Kubából, Indiából vagy éppen Peruból bekapcsolódó közönséghez. Izgalmas témákból nem volt hiány: köztük szerepelt Kelet-Közép Európa gazdasági válsága és az ahhoz való alkalmazkodás; az alternatívák a Délkelet-Európából, Oroszországból és Közép-Európából nézve; Európa jövője a COVID-19 után; kockázatértékelés és a kulturális racionalitás; valamint a jövő egyeteme. Az előadók között ott volt az FTI-iASK nemzetközi tanácsadó testületének több tagja, például Schöpflin György, Erhard Busek, Sean Cleary és Bogyay Katalin, valamint olyan ismert tudósok és kollégák, mint Lyubov Shishelina, Navracsics Tibor, Ivan Vejvoda, Steve Austen, Dion van den Berg and Farid Tabarki. A konferenciák gyakori jellemzőjével szemben az érdeklődés a napok múlásával sem csökkent. Ellenkezőleg: a hallgatóság egyre aktívabbá vált: a kezdetben nehezen csörgedező kérdések a végére folyammá duzzadtak.
- július 3-án, péntek délután a rendezvény véget ért. Érdemes megjegyezni a dátumot, mert aznap az FTI-iASK mérföldkőhöz érkezett: nemcsak a fizikailag jelenlevőknek, de a világ egészének érdeklődő közönsége számára kínált minőségi tudományt, reflexiót, megvitatni valót – és hogy el ne felejtsük – kultúrát, a zenét és virtuális városnézést.
Mitől lett ez a Nyári Egyetem ennyire sikeres? Néhány szempont azonnal felötlik.
- Először is, hónapok bezártsága után frissítő volt újra egyszerre több tucatnyi hasonló érdeklődésű kolléga társaságában lenni;
- kényelmes volt: nem kellett utazni, egy hétig távol lennie otthonról, és mégis is ott lehetett lenni, ahol a világ minden részéből gyűltek össze a hasonló kérdések iránt érdeklődők;
- és persze, a dolog újdonsága: egy sor elgondolkodtató téma, amely több mint két tucat ország résztvevőit köti össze – teljes egészében online.
Meg kell emlékeznünk arról, hogy az Intézet egy maroknyi technikusa idevágó tapasztalatok nélkül megtalálta a legjobb, az adott helyzethez legjobban illő platformokat, és élőben kapcsolta össze a sok résztvevőt, bárhol legyenek is a világban. Egy-két hétig eltartott ugyan a tervezés, a kábelek megfelelő csatlakoztatása, a próbák, voltak buktatók, de végül minden összeállt a Facebook-on, a Zoom-on és az FTI-iASK weboldalán. Le a kalappal a hallgatóság előtt is, mert türelmesen követte az utasításokat, váltott az egyik platformról a másikra, hogy megtalálja az pillanathoz illő legjobb közvetítési módot.
És most, hogyan legyen ezután? Nagy a kísértés, hogy újra és újra ezen az úton menjünk tovább. De valóban át akarunk-e váltani a virtualitásra, és az újonnan megismert technológiákra, és teljesen digitális formában szeretnénk átadni a tudást, a tapasztalatokat? Valószínűleg nem, de mi az egészséges arány a helyszíni és a távoli, az online és az offline tudományos diskurzus között? Valószínű, hogy ez a kérdés az elkövetkező hetekben, hónapokban sok vita tárgyát képezi majd.
De ma még nem. Most, az előző hetet követő reggelen, egyszerűen jól esik ülni egy csésze kávéval a kézben, és arra gondolkodni, hogy: Kedves McLuhan professzor, itt, ebben a tudásközpontban mi már megkóstoltuk „a legközelebbi jövő ízét”. A jövőét, ami végérvényesen megérkezett.