Evin Ahmet
Ahmet Evin a Sabanci Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának alapító dékánja. A Columbia Egyetem egykori William Mitchell kutatója volt, doktori fokozatát Közel-keleti tanulmányok és kultúrtörténet témakörében szerezte. Az Aga Khan Kulturális Alap akadémiai igazgatója, illetve a Harvard Egyetemen és a Massachusettsi Műszaki Egyetemen működő Aga Khan Program egykori koordinátora. Az Európai Bizottsággal karöltve kezdeményezője volt az EU keleti bővítéséről, az EU mediterrán stratégiájáról, illetve annak Törökországgal kötött vámegyezményéről folytatott tárgyalásoknak. Az Európai Egyetemi Intézet (EEI) Felsőfokú Tanulmányok Robert Schuman Központtal és EU-Turkish Observatory közreműködésével, illetve egyetemek és NGO-k bevonásával olyan kutatási programokat indított, mint például a Harvard Egyetem Kennedy Kormányzástudományi Iskolájának Kokkalis Programja. A Turkish Economy and Social Studies Foundation (Török Gazdaság- és Társadalomtudományi Alapítvány), valamint a Middle East Studies Association of North America (Észak-amerikai Közel-Keleti Tanulmányok Szervezete) alapítója.
A dunai Európa, mint határvidék: Geopolitikai valóság és kulturális választóvonalak az európai kontinensen
A jelen kutatási projekt középpontjában a határvidékként ismert dunai Európa történelme, illetve annak Európa jövőjére vonatkoztatott tanulsága áll. Az EU akadályokkal szembesül az értékek szomszédos országokkal való megosztása és érdekszférájának koncentrikus körben történő kiterjesztése kapcsán. Egyfelől meggyengült a környező országokkal való kapcsolat, másfelől pedig az Uniót érő kihívások kezelésével kapcsolatos belső véleménykülönbségek fokozott szorongásra adnak okot a jelenlegi európai berendezkedés vonzó mivoltát és hatékonyságát illetően. Milyen tanulságot vonhatunk le Európa történelméből a jelenlegi kihívások kezelésére vonatkozóan? Mire következtethetünk abból, hogy a geopolitikai szempontból megosztott, ugyanakkor porózus határvidékként ismert Európa kulturális koherenciát tartott fenn, annak ellenére, hogy évszázados konfliktusok álltak fenn a külső ellenségekkel és a kontinensen belül egyaránt? Az EU részéről mi lenne reális lépés az átalakuló szomszédság láttán, míg ugyanakkor szem előtt tartja a kontinensre történeti vonásként jellemző kulturális megosztottságot?