Az Intézet létrehozására egy olyan történelmi pillanatban kerül sor, amikor a világ a mindenre kiterjedő globális kiszámíthatatlanság és az egyre erősödő „összekapcsoltság”, a szoros kölcsönös függés állapotába került. A sok éves előkészítő munkánkban iránymutatóan résztvevő Hankiss Elemér szavaival: a bizonytalanság új korszakába jutottunk. Egyre többen érzik Magyarországon és a nagyvilágban –, hogy többszörös útelágazáshoz érkeztünk.
Merre tovább?
Milyen lesz az életünk tíz, harminc, ötven év múlva?
Egyáltalán élet lesz-e az, vagy tengődés?
A rohamos népességnövekedés és az ellenőrizhetetlen migráció, az éghajlatváltozás, ezek összefonódó hatásaként a gyors urbanizáció és a fokozódó városszéli nyomor, a természetes élőhelyek zsugorodása – drámai jelek Földünk állapotáról. S ha e globális válságjelek alapján vizsgáljuk a világ nagy régióinak politikai instabilitását, a fokozódó erőszakot, a lezajlott és az előre sejthető pénzügyi válságokat, egyre csak szaporodnak a kérdések és egyre nehezebb megnyugtató válaszokat találni.
Képesek leszünk-e megbirkózni, és ha igen, milyen áron ezekkel a halmozódó hatásokkal?
Képesek vagyunk-e kreatívan alkalmazkodni a változásokhoz és feltalálni magunkat egyre váratlanabb helyzetekben?
Találunk-e alkalmas válaszokat, tudjuk-e majd mindennapi életünkben alkalmazni az új megoldásokat?
Nem tartanak-e minket végső fogságban elavult eszmék és változásra képtelen intézmények?
Mi lesz velünk?
Mi lesz a gyerekeinkkel?
Mi lesz a földi élettel?
Fenntartható pályán mozog-e az emberiség, vagy rohanunk az összeomlás felé?
Emberek milliói, kutatók és politikusok is – jobb híján – még mindig kétségbeesetten kapaszkodnak nem létező vagy szétmálló ‘bizonyosságokba’. A hagyományos értelmezési keretek azonban már nem nyújtanak elégséges támpontokat. Világunk bonyolultan összetetté vált, „komplex” lett. A folyamatok olykor szédületesen gyorsak, egymásnak ellentmondóak, és egyre gyakrabban torkollnak szinte kibogozhatatlan konfliktusokba. Úgy érezzük, hogy iskolai tanulmányaink nem, vagy csak alig vérteztek fel a ránk leselkedő, fenyegető veszélyek ellen. Pontosnak hitt fogalmaink, emberi és társadalmi viszonyaink, reformálgatott intézményeink, vagyis a minket körülvevő világ kezd „megbízhatatlanná” válni. A bizonytalanság és az általános bizalomvesztés korában élünk. Ebben a helyzetben hangsúlyosan vetődik fel a jelenségek megértését és az összefüggések magyarázatát nyújtó tudomány szerepe és feladata, és külön nyomatékot kap a legbonyolultabb jelenséggel, az emberi társadalommal foglalkozó tudományok felelőssége.
Az Intézet azt tekinti feladatának, hogy országhatárokon átívelő közös gondolkodással választ keressen olyan égető kérdésekre, mint például:
„Nem tudjuk problémáinkat ugyanazzal a gondolkodással megoldani, melynek révén azok előálltak” – mondta Albert Einstein.
Kezdeményezőnek, innovatívnak és kreatívnak kell lennünk. Ne féljünk kilépni gondolkodásunk megszokott kényelmi zónáiból! A közelmúltban sok hasznosítható tudást halmoztunk fel, melyre szükségünk lehet és lesz. De ez elszigetelten nem megy!
Az Intézet célja, hogy együvé szervezze a szellemileg nyitott, bátor, egymással együttműködni kívánó, alkotó és gondolkodó szakembereket és tudósokat. Létrehozza a „kritikus tömeget”. Azt a csapatot, amelyik tudja, hogy sok – vagyis gyakorlatilag a Minden – forog kockán! Hogy a hagyományos kutatás nem elég, elengedhetetlenül szükséges az ideák és módszerek termékeny kombinációja. Szolgálni akarunk, nem csupán tudni. Ehhez azonban először kérdezni kell. Új válaszok új kérdések nélkül nem születhetnek.
Az FTI – az iASK – az új kérdések intézete.
