2018-ban “Szingapúr globálisan behálózva” című könyvben[1] foglaltam össze a világ egyik legglobalizáltabb országa modernizációs léptékváltásának főbb tényezőit. Az idén megjelenő angol nyelvű kiadás sorra veszi az azóta végbement fejleményeket is. Az elmúlt hetekben izgatott, hogyan működik az állami intézményrendszer a koronavírus járvány kezelésében. A 2003-ban kitört SARS-járvány Szingapúrt is megtanította, hogy hasonló járványok bármikor bekövetkezhetnek, és kitörésükre célszerű, amennyire csak lehetséges, felkészülni. A SARS akkor “csak” 238 embert fertőzött meg és 33 halálesetet okozott. 2020. április 15-én a COVID-19 vírussal igazoltan fertőzöttek száma elérte az 3.252 főt, és 10 haláleset következett be. A mortalitás világviszonylatban kiugróan alacsony: három hónap alatt az igazoltan megfertőzöttek 0,3 %-a. Szingapúr közel 6 milliós lakossága Budapestnél alig nagyobb területen él. Az állampolgárok 75 %-a kínai, és sok a Kínából érkező munkavállaló is. Január 23-án azonosították az első koronavírusos esetet, egy Wuhanból érkezett kínai férfit, és a következő 20 eset is a Wuhanból beutazók közül került ki. 
Hogyan lehetett ilyen körülmények között mégis lassítani a járvány terjedését, úgy, hogy még egy hónap múlva is még csak 86 fertőzött volt és egyetlen haláleset sem? Miért gyorsult fel mégis március közepétől a járvány terjedése? A 17 éve tartó felkészülés fontos eleme, hogy Szingapúr kiemelten fejleszti egészségügyi rendszerét, s szinte nulláról kiépítette a gyógyszeripari kutatást és feldolgozóipari tevékenységet. Az IMD és a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi rangsorai Szingapúrt az egészségügyi rendszer és intézmények minőségét illetően a világ vezető országai közé sorolják. A járványra adott intézményi válaszok kronológiai sorrendben követhetőek a minisztériumi honlapokon közzétett több száz közleményen, intézkedésen keresztül. Ezeken teszik közzé a közösségi médiában keringő, vagy a sajtóban megjelenő téves hírek cáfolatát is.
1.) Szembetűnő a járvány kínai megjelenését követő rendkívül gyors reagálás. Már január 2-én, az első hírek érkezésekor bevezették a lázmérést a Wuhanból érkező repülőjáratoknál, majd nem sokkal később valamennyi Kínából érkező gépnél. A gyanús eseteket speciális kórházi osztályokra szállították. Január 21-én közös protokollt, védőfelszereléseket adtak ki a COVID-19 esetek kezelésére a kórházaknak és körzeti orvosoknak. Még azelőtt megalakult az egészségügyi és a nemzeti fejlesztési miniszter által vezetett Akciócsoport, hogy igazolták az első esetet. Január végén öt millió sebészeti maszkot tettek elérhetővé minden háztartás számára.
2.) Lényeges tényező a folyamatos, transzparens tájékoztatás. Az első betegtől a 3,252-ig sorszámozva, az anonimitás biztosítása mellett, az egészségügyi minisztérium honlapján követhető, hogy “importált esetről” van-e szó, vagy már helyben fertőződött meg a beteg. Lee Hsien Loong miniszterelnök, egy interjúban kiemelte, “hogy mit miért teszünk, azért helyeztük előtérbe, mert a jó intézkedés sem hajtható végre, ha nincs bizalom”.
3.) A fertőzés terjedésének megfékezésében kulcsszerepet játszik a szervezett erőforrásokkal jól ellátott kontakt-kutatás. A lehetséges fertőzöttek számára kötelező karantént írnak elő, a karanténben lévők állapotát pontos protokoll szerint ellenőrzik. Az egészségügyi minisztérium által készült elemzés szerint a pozitív teszteredménnyel rendelkező esetek 40 %-át még a tünetek megjelenése és az orvoshoz fordulás előtt a kontakt-kutatás érte el.
4.) A személyes higiéniai előírások betartásáról és a legalább 1 méteres távolságtartásról szóló folyamatos tájékoztatás a kezdetektől központi szerepet játszik. Április elejéig nem zárták be oktatási intézményeket és azokat a munkahelyeket, melyekben az 1 méteres távolságtartási szabály betartható. A szabályokat folyamatosan szigorították, – maximum 10 fős csoport lehet együtt, március 26-a óta nem tartanak misét a templomokban, bezártak a színházak, mozik, éjszakai szórakozó helyek. A munkahelyekre vonatkozó távolságtartási rendelkezéseket a kormányzatot, a munkaadókat és a munkavállalókat képviselő Háromoldalú Munkaügyi Tanács alakította ki. Az iskolákban március 29-től vezették csak be a heti egy napos digitális távoktatást.
5.) A járvány globálissá válásától, március közepétől napról napra szigorították a határellenőrzést, korlátozták a beutazásokat. Ekkor már főként a külföldről hazatérő szingapúriak növelték az esetszámot. Március 23 óta tilos a turisták rövid időtartamú beutazása, a munkavállalói engedéllyel rendelkezők csak előzetes orvosi igazolással, és a munkaügyi minisztériumtól szerzett engedéllyel jöhetnek, és csak akkor, ha alapvető fontosságú szektorban dolgoznak.
Az április 7- I fordulópont
A miniszterelnök összesen háromszor, fontos alkalmakkor szólt a lakossághoz. A harmadik alkalommal, április 3-án új nagy helyi klaszterek azonosításáról beszélt és arról, hogy a megfeszített és hatékony kontakt-kutatás ellenére is elszabadult a járvány. A kormány válasza az egyelőre 1 hónapra bejelentett további átfogó szigorítás. Leálltak a nem alapvető fontosságú munkahelyek, de nem zártak be a globális termelési hálózatokhoz kapcsolódó üzemek. Zárva vannak az óvodák, iskolák, egyetemek, lezárták a tengerparti fürdőhelyeket és szigorú pénzbüntetés jár, ha a lakosok a nem a velük egy háztartásban élőkkel találkoznak, nem engedélyezett célból hagyják el otthonukat, vagy nem viselnek szájmaszkot az utcán. Hirtelen ugrással április 15-19 között 6.588-ra duplázódott az esetek száma, mely aznap Délkelet-Ázsiában a legmagasabb szám volt. A járvány kezdete óta elhunytak száma továbbra is alacsony maradt, 11 főt tett ki. Az új fertőzöttek döntő részét, több mint 3.000 főt kiterjedt teszteléssel azonosítottak a külföldi munkások tömeges szálláshelyein. Húszezer (főként dél-ázsiai) építőipari munkást azonnal karanténbe helyeztek az érintett magánműködtetésű intézményekben. A kormány napi három étkezést szállít lakhelyükre és biztosítja a fizetésüket, hogy elkerüljék a járvány terjedését a munkásszállásokon kívül. Az egészségeseket kiürített laktanyákba költöztetik át.
A mindig előrelátóan tervező szingapúri vezetés lépései hosszú küzdelmet sejtetnek. Másfél évre zárt be a repülőtér egyik terminálja és már készülnek arra, hogy a karanténban lévők miként szavazhatnak majd az egy éven belül esedékes választásokon. Lee Hsien Loong miniszterelnök a végleges megoldást a vakcinától várja. Addig a magas szintű egészségügy mellett az államigazgatás ösztönző és büntető eszközökkel egyaránt igyekszik állni a sarat.
[1] “Szingapúr globálisan behálózva”, megjelent a kőszegi iASK monográfia sorozatában
Dr. Magasházi Anikó (Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete – FTI-iASK kutatója)