„Találkozásunk meghatározó volt. 1986 szeptemberében hosszú huzavona után engedélyt kaptam, hogy a magyar delegáció tagjaként részt vegyek a Szociológiai Világkongresszuson Újdelhiben. Szótlan, magába mélyedt idősebb úr ült mellettem, akivel idő után mégis szóba elegyedtünk. Új könyvéről, az Európa-paradigmáról beszélt, én meg, gondolom, a militarizmus szociológiájáról, a Kelet-Nyugat fegyverkezési verseny ördögi spiráljáról és az erősödő európai békemozgalomról, amiről előadást készültem tartani.
Attól kezdve mindenben mellettem állt, életünk negyedszázadon át összekapcsolódott.” (Miszlivetz Ferenc)